Essemm Visszahúz Szöveg
Nem mondom, hogy várj még rám
Nincs veszélyesebb ennél a játéknál
Tudom, jön akadály száz, még száz
Ami visszaránt, mert az árnyék vár
És csak nézem, minden városrészen
Úgy érzem lassan nincs visszaút
Az útról letértem, nem vagyok már ébren
De egy pillanat mindig visszahúz
Túl fényes az égen, az amire néztem
Mégis a sötétségbe vissza fújt
Ilyen ez az élet, hogyha hátra lépek
Én lezuhannék, de te visszanyúlsz
Nem megyek be kétszer ugyanazon az ajtón
Hazudjál szépeket, mondd azt, hogy minden frankó
Tudom az ember gyarló, eltakarom az arcom
Mindenki más hagyjon, csak hagyom, hogy hasson
Győzelemnek élik meg, hogy letértem az útról
De sosem akartam az lenni aki voltam múltkor
Mit gondol az utókor, egy megállóban állok
Szertefoszlott álmok maradványaivá válok
Szerepelnek a bábok, nem szerepem amit vártok
Nem szeretem ha vársz rám, sokszor eltűnök ha láttok
Az elmém egy zálog, de egyszer mindent kiváltok
Hogyha zuhanok a nevedet kiáltom
Ez vagyok én
Nem mondom, hogy várj még rám
Nincs veszélyesebb ennél a játéknál
Tudom, jön akadály száz, még száz
Ami visszaránt, mert az árnyék vár
És csak nézem, minden városrészen
Úgy érzem lassan nincs visszaút
Az útról letértem, nem vagyok már ébren
De egy pillanat mindig visszahúz
Túl fényes az égen, az amire néztem
Mégis a sötétségbe vissza fújt
Ilyen ez az élet, hogyha hátra lépek
Én lezuhannék, de te visszanyúlsz
Egyet előre lépünk, majd kettőt hátra
Még mindig megpróbálunk jobb emberek lenni, hátha
Hisszük, hogy tudunk úszni, pedig felvenne a bárka
Meggyújtjuk a zöldet, de nem vergődünk zöld ágra
Fentről zuhanok, mert ébren vagyok veled a gépen
Még nem alszom, mert éppen, azt képzeltem, hogy éltem
A sötét eget nézem, de túl sokat láttam
Még egyszer megteszem, amit ezerszer megbántam
Tudom, nem minden nap süt be az ablakon a fény
Hogyan tudnék változni, hogyha ez vagyok én
Kapaszkodnék, de nagyon hamar beszakad a jég
Egyszer útnak indított, most visszafogad a mély
Ez vagyok én
Nem mondom, hogy várj még rám
Nincs veszélyesebb ennél a játéknál
Tudom, jön akadály száz, még száz
Ami visszaránt, mert az árnyék vár
És csak nézem, minden városrészen
Úgy érzem lassan nincs visszaút
Az útról letértem, nem vagyok már ébren
De egy pillanat mindig visszahúz
Túl fényes az égen, az amire néztem
Mégis a sötétségbe vissza fújt
Ilyen ez az élet, hogyha hátra lépek
Én lezuhannék, de te visszanyúlsz
